Aktuális 

Játszótéri csaták

Amikor összekészíted a homokozó vödröt kis lapáttal, fogod a kismotort, az otthonhagyhatatlan játékokat és elindulsz a legközelebbi játszótérre, akkor nagyon fontos dologba vágsz bele. Igen lényeges tudásra tehet szert ott ugyanis egy kisgyermek, olyasfélékre, amelyekre odahaza nem. Ismerősökkel és ismeretlenekkel találkoztok, akik szintén érdekes játékokat hoznak, és elindul az ismerkedés, a játék. De rögtön elindul a harc is az elsőbbségért, a tárgyak birtoklásáért. Kié a játék a játszótéren, mit szabad és mit nem? Egyszerű kérdések, de ezekben mégis pillanatról pillanatra kell döntened. Ráadásul soha nincs két egyforma helyzet és soha nincs mindig alkalmazható recept.

A játszótér izgalmas hely egy kisgyermeknek. A hinta, a homokozó, a csúszdák és ugrálóhelyek folytonosan új élményeket kínálnak, és ezeket a legtöbben örömmel próbálják ki. Az izgalom azonban nem csak a játékokból adódik, hanem abból is, hogy mindezekben a csodákban mások is részesedni kívánnak. Sőt, a magunkkal hozott tárgyak is sokkal érdekesebbek lesznek. Hányszor előfordul például, hogy a kismotorral érkező kisfiú begurul a játszótérre és meglátja az éppen üres hintát. Szalad is oda rögtön, hogy felülhessen rá. A homokozóban ülő kislány viszont felfigyel a sarokban árválkodó kismotorra és úgy dönt, kipróbálja. Amikor a kisfiú ezt észreveszi, fejvesztve rohanni kezd a motorjához, és kétségbeesetten próbálja megvédeni azt, ami eddig csak és kizárólag az övé volt. Valóságos kis csata alakul ki, amibe aztán te is beszállhatsz anyaként az egyik vagy a másik oldalon. Ilyenkor neked is döntened kell, hogy kinek a pártjára állsz, a saját gyereked érdekeit képviseled-e vagy úgy döntesz, most épp a másiknak van igaza.

Anyai támasz
„Már akkor fontos dolgokban kell határoznod, amikor elindultok a játszótérre – magyarázza Gombos Bernadett gyermekpszichológus. - Anyaként előre tudnod kell, hogy ha elviszitek a gyönyörű szép új, dudálós autót, akkor arra majd mindenki rá akar ülni. Át kell gondolnod, hogy vállaljátok-e az ebből származó folyamatos konfliktusokat. Aztán ott van az a kérdés, hogy hoztok-e magatokkal enni- és innivalót, vagy hagyod, hogy a gyereked a más rágcsálnivalójából kéregessen. Ha viszont visztek valamit, akkor feltehetőleg nektek kell adni abból majd másoknak és ez szintén nem lesz könnyű lecke egy kisgyermeknek. Tapasztalataim szerint nagyon hasznos, ha előre megbeszéled vele, hogy amit a játszótérre magatokkal hoztok, azt más is kipróbálhatja, abból más is ehet. A kicsi eldöntheti ilyenkor, hogy megosztja-e azt a játékát, amihez nagyon ragaszkodik, amitől nem szívesen válna meg.”

Másképp fog elindulni, ha tudja, hogy a játékot esetleg majd oda kell adnia, mert a játszótéren sok gyerek van és mindenki játszani akar mindennel. Nagyon fontos színtere ez a szocializációnak. Nem csak a tulajdonhoz való viszonyunkat tanuljuk meg itt, hanem azt is, hogyan lehet játszani vagy egyszerűen csak együtt lenni egy másik emberrel. A csúszdán, a mászókán például mindenki ott lehet, a kicsinek meg kell tanulnia, hogy figyelnie kell a másikra, hogy nem szabad lökdösődni, dulakodni, olykor türelmesen ki kell várnia, amíg ő is sorra kerül. Az anyáknak közben rengeteg feladatuk van. Nem ülhetnek le és nem beszélgethetnek egymással önfeledten, mert a játszótér óriási kihívások elé állítja a kisgyermeket, nem csak fizikailag, hanem érzelmileg is. Egy konfliktushelyzetet például biztosan nem fog tudni egyedül megoldani, mindenképpen szülői segítségre lesz szüksége. Egy-egy ilyen kis csatában ugyanis rengeteg érzelem mozdul meg, féltékenység, harag, rivalizálás. A felnőttnek azt kell közvetítenie, hogyan lehet ezeket a konfliktusokat megoldani, közben támogatást kell nyújtania a gyermeknek érzelmileg, hogy egy számára nehéz konfliktushelyzetben is megnyugvást találhasson.

Egyedi helyzetek, egyedi döntések
Egyáltalán nem egyértelmű, hogy ki mellé kell állnod az egyes helyzetekben. Előfordulhat, hogy az lesz a dolgod, hogy képviseld a gyermeked érdekeit, már csak azért is, mert erre valamiért nem képes. Ha például valaki elveszi az alvós mackóját, ami nélkül szinte létezni sem tud, akkor egész biztos, hogy nem most kell önzetlenségre tanítanod. Ilyenkor valahogy a „játékrabló” kisgyermekkel kell megértetned, hogy ez most nagyon fontos a te gyermekednek, legyen szíves ne vegye el a macit, mert annak nagy sírás lesz a vége. De ennek az ellenkezője is megeshet, hogy bocsánatot kell kérned a gyermeked helyett, azért, amit ő követett el esetlegesen egy másik gyermekkel szemben. Ha olyan játszótéren vagy, ahol gyakorta megfordultok, akkor talán az édesanyját is ismered és rögtön összeszaladhattok, hogy megtanácskozzátok a helyzetet. Minden konfliktushelyzetben érdemes megkeresned egyébként a másik félhez tartozó szülőt. Két kisfiús édesanya például nagyon jól fogja tudni, hogy a fiúk olykor kakaskodnak egymással és nem biztos, hogy ebbe mindig érdemes beleavatkozni. Máskor viszont, ha már fájdalmat okoznak egymásnak vagy fizikai sérülés veszélye fenyeget, akkor jobb, ha rögtön közbeléptek.

„A kisfiammal tanultam meg – meséli Anikó – hogy a fiúk határozottabban rendezik a konfliktusaikat. Olykor ebbe az is belefér, hogy birkóznak kicsit. Nagyon klassz bunyózások  kerekedtek ebből. Szerintem a fiúknak ezt is ki kell próbálniuk és lehet, hogy erre nincs módjuk otthon. Nálunk például azért nem volt, mert a másik gyermekem lány és neki egyáltalán nincs kedve verekedni. Az apjával birkózni sem annyira érdekes, mert ő sokkal nagyobb, egyértelmű, hogy ki a győztes. Szóval, mi anyák néha álltunk a fiúk fölött a játszótéren és hagytuk őket bunyózni. Az viszont fontos volt, hogy figyeljünk rájuk. Szabályokat vezettünk be, mint egy igazi boksz meccsen és ezeket aztán megtanulta az egész játszótér. A legfontosabb az volt, hogy birkózni ugyan lehet, de ha valakinek valami fáj, akkor azonnal abba kell hagyni. A kismotorhoz kötődő konfliktusok jó részét is sikerült kivédenem. Ha valaki szemet vetett rá, akkor nem vettem el a fiamtól, nem akartam, hogy rögtön jószívű legyen és odaadja másnak. Csak megkértem arra, hogy majd szóljon, ha eleget játszott vele és már meg tud válni tőle egy időre. Ilyenkor nem telt bele egy perc és már át is engedte a motorját valaki másnak.”

A bántalmazó fegyelmezése
Anyaként talán akkor érezheted magadat a legkínosabban, ha épp a te gyereked akar mindig mindent elvenni másoktól, ha verekedést produkál, vagy ha konkrétan meg is sért másokat. Mit tehetsz ilyenkor? A pszichológus szerint semmiképpen ne kényszerítsd arra, hogy kérjen bocsánatot, ez úgysem lesz őszinte, csak formalitás, puszta udvariasság, aminek valójában semmi értelme nincs. Sokkal hatásosabb, ha te magad kérsz őszintén bocsánatot a bántalmazott hozzátartozójától és a másik gyereket vigasztalod. A példádnak ugyanis sokkal nagyobb hatása van! Egy-két ilyen eset után már a gyermeked is érezni fogja, hogy milyen nagy galibát okozott, és hogy ilyenkor nem ő lesz az, akit védelmezel. Nagyon fontos hely tehát a játszótér, minden közös játékban önfegyelmet, önszabályozást tanulhat, olyan életvezetési, konfliktuskezelési mintát, ami aztán az egész életét végigkíséri.