Egyen együtt a család!

2020. július 14.

Fontos összetartó erő lehet a közös reggeli, ebéd vagy vacsora, amikor van idő megbeszélni az ügyes-bajos dolgokat, vagy csak úgy beszélgetni egy érdekes témáról. Itt van a nyár, a nyári szünidő, ilyenkor kicsit lelassul a családok tempója, több idő jut egymásra. Helyezzünk nagyobb hangsúlyt ez idő alatt a közös étkezésekre!

Egy derűs, laza reggeli vagy vacsora alkalmas arra, hogy az asztalnál együtt ülők között kötetlen beszélgetés alakuljon ki, ahol mindenki elmesélheti a számára fontos dolgokat. A szülő mintát adhat mind az élmények átadására, mind a megfelelő figyelemre – vagyis „beszélgetni” taníthatja a gyereket az étkezések alkalmával. Nyitottságot, érdeklődést tanul a gyerek, és azt, mikor kell hallgatni, mikor lehet kérdezni, hogyan válaszolhatunk, és mi módon válthatunk témát.

Az is átadható a rendszeres családi ebédeken és vacsorákon, hogy milyen témák érdekelhetik a család tagjait. Így elég hatékonyan átlendülhetünk a „mi volt az óvodában/iskolában”, valamint a „mit ettél ebédre” kérdéseken, hiszen sok családban megreked a kommunikáció ezeknél a témáknál. Ahhoz, hogy a gyerek ki tudja választani a napjából mindazt, amit el tud mesélni a szülőknek és a testvéreknek, a szülőknek kell lerakniuk az alapot: nekik kell megmutatniuk, hogyan meséljünk a nekünk fontos dolgokról.

A napunk elmesélése azért is fontos, mert a gyermek ilyenkor megtanulja, hogyan rendszerezze gondolatait. Kezdetben valószínűleg csapongani fog, nem értjük, mi a történet lényege. Visszakérdezünk, a kicsi más szempontból közelíti meg a témát, míg ki nem derül, össze nem áll kerek egésszé a történet. A rendszerezésnek, hatékony kommunikációnak ez lesz az alapja.

A szülők is a terített asztalnál tudnak egymással beszélgetni, mintát adva a stílusra, a témaválasztásra, már akkor is, amikor a gyerek még nagyon kicsi. Ha az anya a gyerek füle hallatára mondja el az apának, hogy mi történt otthon, amíg az apa dolgozott, a gyerek követni tudja a beszélgetés menetét, mivel anyja a kettejükkel történteket meséli el. Az apa a gyerektől is tud kérdezni, az ő szintjén, azt tanítva ezzel, hogy a beszélgetésben egyenrangú lehet a felnőtt és a gyerek. A gyerek válasza pedig kiegészíti az anya beszámolóját, azaz érezheti a csemete, hogy ő is fontos partner a történet megosztásakor.

Mindehhez a díszlet a terített asztal, ahol egymás mellett vagy egymással szemben ülünk, jól látva és hallva a többieket. A gyerek követheti a beszélgetés nem verbális jeleit, a kommunikáció mélyebb szintjét. Ilyenkor ezeket a tartalmakat is rendkívüli tempóban tanulja leolvasni és alkalmazni.

Ezért is nagyon fontos, hogy az étkezések idejére kiszűrjük a zavaró háttérzajokat. Például ne szóljon a háttérben a tévé, ne legyen a kezünk ügyében a telefon, ne a kedvenc meséjével próbáljuk lekötni evés közben a gyerekeket, hogy ne ugráljanak fel az asztaltól. Szóljon az a fél- egy óra csak a családról!