A közös éneklés öröme

2018. január 25.

Mindenki tudja, aki valaha énekelt kórusban, hogy az éneklés jó dolog, másokkal együtt énekelni pedig igazán felemelő érzés. Amikor a gyereknek vagy a gyerekkel együtt éneklünk, olyan harmónia alakul ki bennünk, ami hosszú távon erősíti a szülő-gyerek viszonyt.

Már a még meg nem született babának is jó, ha éneklünk, dúdolunk. A pocakban ücsörgő baba a terhesség félidejében már reagál a hangokra. Az anya hangja különösen megnyugtató számára, ahogy a ritmus is jótékony hatású rá. Ugyanazt a biztonságot nyújtja neki is az anya éneke, mint később a csecsemőnek és a kisgyereknek. Gondoljunk csak arra, milyen könnyen megnyugszik a síró baba, ha a kedvenc dalát dúdolja a szülő. Épp ezért figyeljünk a gyerek reakcióira, akár a pocakban érezzük, akár már látjuk a megszületett babán. Amikor éneklünk valamit, pontosan érezhetjük, mennyire tetszik neki, milyen érzelmeket vált ki belőle az adott dal.

Vannak olyan énekek, amik a közös játékhoz, hancúrozáshoz, csiklandozáshoz valók, ezek vidám dalocskák, gyors, pattogós ritmussal. Amikor ezeket énekeljük, mozogjunk is hozzá, találjunk ki egyszerű mozdulatokat. Ha ehhez nem érzünk magunkban indíttatást, kössük össze az éneket egy-egy mondókával (Kerekecske, gombocska…), amelyhez általunk ismert mozdulatok tartoznak (tenyérböködés, tenyércsiklandozás). Ne ijedjünk meg, nem kell megfelelnünk semmilyen külső elvárásnak, azt tegyük, ami eszünkbe jut. Ezekből az improvizált játékokból lesznek a saját szokásaink, amelyek akár éveken át nagyon fontosak lehetnek a gyereknek és a szülőnek is.

A dalok másik fele a megnyugtatást szolgálja, akár altatáshoz, akár a bánat és fájdalom enyhítésére használjuk. Az erre alkalmas énekek lassabbak, egyenletes ritmusúak, hallgatásukba belefeledkezhet a gyerek. Amikor énekeljük, bennünk is pozitív érzelmek szabadulnak fel. Öleljük át vagy vegyük ölbe a babát, ringassuk, simogassuk. Olyan biztonságot adhatunk ezzel neki, ami egész életére megalapozhatja az érzelmi stabilitást.

Kétféleképpen énekelhetünk: neki vagy vele. Amikor a babának dalolunk, lehet bonyolultabb is az ének. Ahogy hallgathatunk Mozartot vagy Vivaldit is vele együtt, ne ijedjünk meg az összetettebb zenétől akkor sem, ha magunk adjuk elő – amennyiben erre egyáltalán képes a szülő. Amikor azonban a gyerekkel együtt szeretnénk énekelni, válasszunk egyszerű dallamvezetésű gyerekdalokat, hiszen meg kell alapoznunk az ő éneklését is. Nem várhatjuk el, hogy díszítésekkel teletűzdelt népdalt énekeljen el tökéletesen, életében először.

Figyeljünk arra, hogy ne legyenek elvárásaink felé, amikor ő énekel. Vannak gyerekek, akik kétévesen már tisztán énekelnek, dallamot tartanak, csengő a hangjuk. Más gyerekek még négy-öt éves korukban is csak dörmögnek, a dallamot egyáltalán nem követve. Soha ne tegyük ezt szóvá, ne rójuk meg érte, majd megtanulja később, hiszen az éneklés tudománya jól fejleszthető. A lényeg az, hogy megmaradjon a kedve és a bátorsága ez ügyben.

Azt se feledjük, hogy a kicsi gyereknek nagyon fontos a ritmushoz és a hanghoz kapcsolt mozdulat, számára a mozgás létszükséglet. Így amikor együtt dalolunk, kapcsoljunk hozzá mozgást is. Kivételes helyzetekben azonban énekeljünk nyugodtan mozgás nélkül is, így autóban vagy hosszas várakozásra kényszerítve daloljunk együtt bátran a gyerekkel.

Nem fogjuk megbánni, mert a kötődés erősítésére tökéletes módszer az éneklés. Elsimítja a hangulati ingadozásokat, magabiztossá, kiegyensúlyozottá teszi a gyereket, és segít abban is, hogy életre szólóan megtanulja kifejezni az érzelmeit.